FőoldalOnline tanácsadás
 

Feliratkozás hírlevélre

Szendi Gábor: A jobbféltekei dominancia patogén szerepe a bronchiális asztmában és egyéb atópiás betegségekben.

Megjelent:Pszichoterápia 1997/4 251-270

Összefoglaló

Mikor még csak ismerkedtem a pszichoszomatikával, lelkes híve voltam a pszichológiai tényezők szerepét eltúlzó felfogásoknak. E felfogás még a pszichoanalízisben gyökerezett, és a betegségeket, vagy legalábbis bizonyos betegségeket direkt szimbolikával próbált összekapcsolni elfojtott késztetésekkel, vágyakkal. Nem vitatva e felfogás tudománytörténeti jelentőségét, amely óriási, van ennek a nézetnek egy morális aspektusa, amiről keveset szoktak beszélni. Az egyes kórképek pszichodinamikai levezetése ugyanis -sokszor szimplifikálva az eredeti elméleteket- szinte egy-egy vádirat volt az anyák ellen, akik "kettős kommunikációt folytatva" schizofréniát, "szociális izolációt" teremtve autizmust, a "depedenciaigényt ki nem elégítve" ulcust, vagy éppen asztmát "okoztak" gyermeküknek. A kialakult betegség felől retrospektíve kutatva kevés olyan család található, ahol ne tudnánk az elméletünket igazoló tényezőket találni.
Az asztma szimbolikájánál nagyon megragadott a "visszafojtott sírás"-elmélet, amely szerint a kiszolgáltatott gyermek már sírni sem mer anyja után, hanem ehelyett - rátanulással - rohamprovokálással hívja magához őt. Megrázó jeleneteket tudunk csak elképzelni ehhez az elmélethez, melyben az anya szerepe negatív, és minden mentő körülmény ellenére negatív marad. Ez az a moralizáló felhang volt az, ami először kezdett zavarni.
A pszichológia akkor válik tudománnyá, ha felismeri elméletei magyarázóértékének korlátait. A pszichoszomatika fogalom ideje lejárt, a pszichés tényezők ma már sokkal inkább együttjáró, vagy következményes módon kapcsolódnak bizonyos autoimmun vagy atópiás betegségekhez.


Bővebben itt

 

 

Szendi Gábor: A konverziós hisztéria fogalmának rövid története és neurobiológiai modellje.

Megjelent:Psychiatria Hungarica. 2004 19(4):276-309

Összefoglaló
A hisztéria és a konverziós jelenségek évszázadokon át vitatott jelenségek voltak. A hisztéria-fogalom fejlődésének rövid áttekintése után összefoglaljuk a konverziós hisztériávalkapcsolatos legújabb neurobiológiai eredményeket, majd rámutatunk a konverziós és hipnotikus jelenségek közti hasonlóságokra. Tárgyaljuk neurobiológiai alapokon a trauma és a konverziós jelenségek kapcsolatát is.Végül áttekintjük a hisztéria és hipnózis Oakley-től származó egységes elméletét.
Kulcsszavak: hisztéria, konverzió, hipnózis, trauma, neurobiológia, egységes modell
Bővebben itt

 

Szendi Gábor: A hipnózis és az agyműködés

Megjelent: Psychiatria Hungarica 2003/2

Az utóbbi évek agyi vizualizációs eljárásai bepillantást engednek a hipnózis neurobiológiai folyamataiba, megerősítve a korábbi években kidolgozott, Crawford és Gruzelier nevével fémjelzett neuropszichofiziológiai modellt. Ennek lényege, hogy a hipnózis indukció során kezdetben fokozott bal frontális aktivitás figyelhető meg, majd a hipnotikus állapot kialakulásával a frontális aktivitás bilaterálisan fokozatosan lecsökken, hangsúlyosabban a bal oldalon és a hátsó agyi területek fokozott aktivitása alakul ki.
A PET, SPECT és fMRI technikákkal végzett vizsgálatokból nyert adatokból kitűnik, hogy a hipnotikus állapotokban fontos szerepet játszik az anterior cinguláris kéreg, az inferior parietális kéreg és az occipitális kéreg megváltozott aktivitása. A vizsgálatokból leszűrhető az is, hogy a hipnotikus szuggesztiók hatására a szenzoros feldolgozási folyamatok korai szakaszával kapcsolatos neurális struktúrákban történik funkcionális változás, nem csupán az élmény-kialakulás végső fázisában.
Az új vizsgálati eredmények várhatóan gyökeresen átalakítják a hipnózisról alkotott eddigi nézeteinket, további lépést jelentenek a hipnózis szociális és biológiai elméletei közötti integráció felé.
Bővebben itt

 

 

 

 





































































 

 

 

 

 

 

}